Nyaki gerinc tövisnyúlványa
A fejmozgás egy unikális ízületi rendszer segítségével a koponya-gerinc kranio-vertebrális nyaki gerinc tövisnyúlványa történik, amelynek csontos struktúrái: a nyakszirtcsont condylus articulare-ja és az első két átalakult nyakcsigolya, az atlasz 1 fejgyám és az axis tengely. A gerinceseknél a koponya elsődleges feladatként az agyat, a gerinc a gerincvelőt védi.
Az agy nyúltvelői része a gerincvelőben folytatódik, így az azokat védelmező struktúrákban koponya és a gerinc között is összeköttetés létesült, és kialakult ez a bonyolult ízületi rendszer. Amikor az egyes fajokban összehasonlító vizsgálatokat végzünk, etalonnak az emberi koponya—gerinc kapcsolatot tekintjük.
Az ember a törzs mozdulatlansága mellett, kb. A hétkötetes munka rajzai Vesalius saját boncolásai alapján készültek. Szívesen foglalkozott a kranio-vertebrális kapcsolat anatómiájával, s ő adta az első nyakcsigolya ma is használatos nevét.
Az es években megjelent latin nyelvű anatómia tankönyvek, különösen Jacob Benignus Winsløw 5 és Bernhard Siegfried Albinus 6 munkái, kedvelt tananyaga volt az ben megindult magyarországi orvosegyetemi oktatásnak Pásztor, Winsløw a nyakszirtcsont tárgyalásakor részletesen leírja a két kondilusz és az első két nyakcsigolya alakját, azok részvételét az atlanto-occipitalis ízületben.
A Nagyszombati Egyetem első anatómiatanára, Wenzel Trnka — anatómia tankönyvet nem írt, hanem előadásait Ferdinand Joseph von Leber —a bécsi egyetem anatómus professzora, híressé vált német és latin nyelvű könyve alapján tartotta.
A McKenzie-módszer
Külön specialitásként említi az első nyakcsigolyát Träger [atlas]a másodikat Achse [axis]és a hetediket, a vertebra prominenset. Az egyetem első tanárai közé tartozott Joseph Jakob Plenck ? Plenck nyaki gerinc tövisnyúlványa speciális struktúrát említ az atlaszon, de az axis ismertetésekor csak az apophysis odontoideával foglalkozik. Ebben Hyrtl egészen részletesen tárgyalja a gerinc mozgékonyságát.
Az említett időszakban lényegében részletesen ismertetésre kerültek mindazok az anatómiai struktúrák, amelyek a kranio—vertebrális átmenetet képezik. A kranio—vertebrális kapcsolat struktúrája Az atlasz fejgyám, fejtartó A koponya és a gerinc kapcsolatában az összeköttetést egy önálló struktúra, az atlasz teremti meg, nyaki gerinc tövisnyúlványa nyaki gerinc tövisnyúlványa egész ízületi struktúra legfontosabb tagja. A komplex ízületi rendszer kialakulásához szükség volt az első két nyakcsigolya jelentős átalakulásához.
Az atlasz egyes képleteivel a koponyához, más képleteivel a nyakcsigolyához kapcsolódik, ízesül. Vagyis az atlasz önálló csontként hidat képez a koponya és a gerinc között. Ennek a közbeiktatott struktúrának a segítségével valósulhatnak meg a speciális fejmozgások. A koponyán a hídfő a nyakszirtcsont bütyke condylus occipitalisamelyből gerinces emlősöknél kettő van, egy-egy a bal és a jobb oldalon. A madaraknál és sok más fajnál csak egy bütyök van a nyakszirtcsonton monocondyliaés ahhoz csatlakozik az atlasz egyetlen felső ízülete.
Az atlasz hiányzó testét a massa lateralisból elöl és hátul kiinduló csontos ívek helyettesítik, melyek együttesen kb.
A nyaki porckorongsérvek tünetei
A csontgyűrű két szélén, a massa lateralison felül és alul egy-egy speciális méretű és alakú porccal borított ízfelszín van. A felső ízfelszínek talp alakúak, homorúak és kb. Az alul lévő két ízfelszín ovális alakú, homorú felszínnel, kb.
Ezért minden olyan módszer, ami komolyabb beavatkozás nélkül segíthet, nagy jelentőségű. Ilyen a McKenzie-módszer is. Molnár, Á Több mint 40 évvel ezelőtt fedezte fel Robin McKenzie a később róla elnevezett önkezelő módszer alapját. Az első tapasztalatát ban egy beteg kezelése közben szerezte, aki az előre megbeszélt időpontnál hamarabb érkezett. Derékfájása és lábába sugárzó fájdalma volt.
A massa lateralisból oldalra egy nyúlvány, a harántnyúlvány terjed elő processus transversariusamelyet szárnynak is neveznek ala atlantis. A két gyökérrel eredő harántnyúlvány lyukat képez foramen transversum. A lyukak összessége a nyakon a canalis transversariust alkotja, amelyben az artéria vertebrális és egy, a szimpatikus rendszerhez tartozó idegszál halad fölfelé, végül a koponyába lépve az az ízületek szezonálisan fájnak ellátására.
Ez az alakzat járul hozzá a madarak fejének teljes hátraforgatási képességéhez. Fejlődési rendellenességként fordul elő az atlasz asszimilációja a nyakszirtcsonthoz.
Nyaki – és háti gerincszakasz
A nyaki gerinc tövisnyúlványa atlanto-occipitalis dorsalisban pedig elcsontosodás proatlas nyaki gerinc tövisnyúlványa fel. A nyakszirtcsont bütyke A koponya külső-hátsó részén a nyakszirtcsont oldalsó részeiben két gombszerű bütyök emelkedik elő condylus occipitalisamelyek az öreglyukat oldalról fogják közre.
A bütykök domború felszínei vesznek részt az atlasszal kapcsolódó kéttengelyű ízületekben. A bütykök mellett egy-egy befelé görbülő csontnyúlvány van, amelyeken fontos izmok tapadnak.
A bütykök mellett egy lyuk vezet ki a koponyából canalis hypoglossiamelyen keresztül a XII. Vagyis csak egy ponton, egy ízülettel kapcsolódik a gerinc a koponyához.
Axis tengely, epistropheus, fejforgató, forgócsigolya, forgolya 9 Ez a sok különböző néven ismert csigolya bár számos neve téves abban különbözik minden nyaki gerinc tövisnyúlványa csigolyától, hogy a csigolya teste felül egy fogszerű nyúlványba megy át dens axis, processus odontoides. A dens első és hátsó felszínén egy-egy kisebb ízületi felszín van az atlasz elülső ívével, illetve azzal a kötőszövetes szalaggal való ízesülésre, amely a denset hátulról fogja meg, és szorítja az atlasz elülső ívéhez.
A dens láz hasmenés izületi fájdalom két oldalon, az axis felszínén, az axis ovális felszínekkel ízesül az atlaszhoz articulatio atlantoaxialis.
A sertést kivéve az emlős háziállatok leghosszabb csigolyája az axis. Fejlődéstanilag az atlasz testének felel meg, külön csontosodási magja van.
Az axis alsó felszínén már további lényeges eltérés nincs a többi nyakcsigolyához nyaki gerinc tövisnyúlványa A kranio—vertebrális kapcsolat ízületei az ún.
Az ízvápa az atlasz homorú felső felszíne, az ízfej a condylus occipitalis domború felszíne. Ez az ízesülés kéttengelyű tojásízület articulatio ellipsoideavízszintes helyzetű haránt és szagittális elölről hátrafelé irányuló tengellyel. A tojásdad ízfej és az ennek megfelelő ízvápa két tengely mentén működik. A két, egymásra merőleges ízületi tengely különböző hosszúságú.
Az ízület két példányban szimmetrikusan a foramen occipitale magnum szélén és alatta helyezkedik el. Egy példányban való előfordulását monocondyliának hívják. A háziállatok többségében a két ízületi tok közlekedik egymással. Sok rugalmas rostot tartalmaz a membrana atlantooccipitalis dorsalis, amely az atlasz hátsó íve és a foramen occipitale magnum hátsó széle között feszül ki, és amely a neurológiai diagnosztika szempontjából fontos tarkószúrás ciszternapunkció helye.
Agyvíz nyerése a lumbálpunkción kívül ezen a helyen is történhet, de annak kivitelezése nagyobb gyakorlatot igényel. Fejlődési rendellenesség, ha az atlasz a nyakszirtcsonttal összenő atlasassimilatio. Az atlantoaxialis ízület: az articulatio atlantoaxialis az egytengelyű ízületek egyik formája articulatio trochoideaamelynél az ízület tengelye a csont hossztengelyével esik egybe. A függőleges tengelyű kúpízület tulajdonképpen három önálló ízület együttes működésével jellemezhető: 1: a dens elülső felszíne és az atlasz elülső ívének hátsó felszíne; 2 és 3: kétoldalt az atlasz alsó felszíni ovális ízületei és az axis felső ovális ízületei.
Szalagkészülék feszíti be az ízfejet az ízvápába tengely-csapágy mozgás. Az atlasz alsó ízfelszínei az axis felső ízfelszíneivel ízesülnek. A csigolyák összeköttetéseinek más formái Syndesmosisok: a szalagkészülékek ligamentumok mint kötőszövetes szalagok az ízületi tokot erősítik, vagy a mozgások korlátozásában vesznek részt. Az utóbbiak közül például a membrana atlanto-occipitalis anterior és posterior az atlasz elülső és hátsó íveit köti az öregluk elülső és hátsó kerületéhez. Ezek a szalagok gátolják a fej túlzott előre- vagy hátrahajlítását.
A ligamentum alare a dens csúcsától a condylus occipitalis belső oldaláig terjed, és gátolja a fej túlzott oldalra fordítását és hajlítását. Synchondrosisok: a csigolyák közötti rostporcos porckorongok discus intervertebralismelyek gyűrűszerű rostos porcból anulus fibrosus és kocsonyás nucleus pulposusból állnak.
A kranio-vertebrális kapcsolat izmai axialis nyakizomzat A fej természetes tartását és mozgásait biztosító axiális izomzatot két, csúcsával szembenálló kúpszerű izom elrendezés biztosítja. Az alsó kúpban a mellkas felső részéről a felső nyakcsigolyák felé terjednek az izmok, amelynek tagjai: a nyaki gerinc tövisnyúlványa semispinalis cervicis az axis tövisnyúlványán tapad; a musculus scalenus anterior, medius et posterior a mély nyakizmokhoz tartoznak, az 1.
A tarkó mélyén négy kisebb izom alkotja az ún. Az utóbbi három izom háromszöget képez trigonum suboccipitaleamelyben kitapintható az atlasz hátsó ívének oldalsó széle. Ennek vájulatában fekszik oldalt az arteria vertebralis, s itt lép be a canalis vertebralisba. Az axialis izomzat fasciái: fascia nuchae. A tarkóizmok két kúpját zárja körül a musculus trapesius alatt.
A fascia prevertebralis a scalenus izmokat nyaki gerinc tövisnyúlványa be, és fogja össze. A két scalenus alatt besüppedve a nyaki gerinc elülső izmait borítja. A csontos mellkas feletti teret három részre osztja. A középső részben van a mellkasba vezető csatorna légcső, nyelőcső, nyaki erek és idegek részére.
A gerinc mozgékonysága A gerinc mozgékonyságának értékelésekor nem szorítkozhatunk csupán a kranio—vertebrális kapcsolat szakaszára, a gerincet egész hosszában kell vizsgálnunk. Emberben nyugalmi álló helyzetben a nyaki gerincszakasz előre domborodó ívet ír le, a háti szakasz hátra domborodó, az ágyéki előre domború.
A gerincoszlop a gerinces állatok és az ember csontvázának talpköve. A gerinc mozgathatósága és ezzel a mozgás lehetősége egyike a legfontosabb életfunkcióknak, amely a huszonhárom valódi csigolya területében valósulhat meg, és alapvetően a csigolyaközti porckorongoktól függ. A csigolyaközti porckorong minden irányban enged bizonyos mozgást, így a csigolyák közötti kisméretű elmozdulások összeadódva a gerincoszlop jelentős mozgását eredményezik.
Csigolyafájdalom
Itt kell megemlíteni, hogy az emlősök nyakának kenőcs a váll ízületeinek fájdalmára nem a nyakcsigolyák testének számától, hanem azok hosszától függ. Az előrehajlásban fontos szerepe van még az ágyékcsigolyák vastag csigolyaközti porckorongjainak és ezek szagittális állású ízfelszíneinek.
A hát alsó része kevéssé vesz részt az előrehajlásban. Hátrahajláskor leginkább ugyancsak a nyak mozdul.
One moment, please
A háti gerinc megtartja hátra tekintő domborúságát, csak kis fokban egyenesedik ki, mivel a csigolyák tövisnyúlványa összetorlódik. A gerinc tengely körüli csavarodásában torsioami összesítve kb. A torsióban részt vevő további csigolyák sorrendben a hátiak.
A lumbális csigolyák gyakorlatilag nem vesznek részt a csavaró mozgásban, kivéve az 5. A gerinc mozgásait összefoglalva mondhatjuk, hogy a hajlás, a feszülés, az oldalhajlás és a tengely körüli forgás leginkább a nyakcsigolyák, legkevésbé a tíz felső hátcsigolya közreműködésével jön létre. A gerinc említett mozgáslehetőségei mellett a kranio—spinális kapcsolat által további, egészen speciális mozgásokra kerülhet sor, ahogyan nyaki gerinc tövisnyúlványa a korábbiakban kifejtettük.
Ez azt jelenti, hogy a halak úszási mozgásaiban a gerinc legfelső része nem vesz részt, míg más állatfajokban, ahogyan említettük, a gerinc minden irányú mozgásában a nyaki szakasznak van döntő szerepe.
Fejlődési rendellenesség Az elsődleges basalis impressio a nyaki gerinc tövisnyúlványa occipitale magnum szélének körkörösen, az os occipitale condylusainak, az atlasz és az axis felső struktúráinak benyomódása a koponya hátsó koponyagödri területébe. A nyúltvelőt ért kompresszió tünetei mellett liquorkeringési zavar hidrokefalusz, siringomielia is bekövetkezhet.
A klinikai tünetek általában a húszas—harmincas években jelentkeznek.
